Erre ne taposs!

Volt szó már távirányítású robotzsaruról, távirányítású robotkígyóról, távirányítású műdínóról vagy csak maradjunk akár a távirányítású játékautóknál és nyugodtan állíthatjuk, hogy a különféle távirányítású és egyéb elképesztő robotok gyártsa nagyon is népszerű manapság, de nem volt még ez idáig igazi példa arra, hogy távirányítású élőlényekről beszélhetünk volna. Hát most már van.

A Texas A&M Egyetem nukleáris intézete tudósai nem akármilyen vívmánnyal szeretnének kitűnni a többi tudós közül. A háziasszonyok rémálmaiban előforduló rémisztő mumussal, vagyis a csótánnyal próbálják meg új lehetőségekhez juttatni a tudományt. Na de hogyan?

Mivel a nukleáris fenyegetés a csótányok között csak legyintés tárgya, így a kutatók, többek között William Charlton professzor állítása szerint is a csótányokat tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy nukleáris felderítést végezzenek egyes területeken. Főleg ott lenne hasznos, ahol megvan annak a veszélye, hogy esetleg terroristák helyeztek el nukleáris bombákat.


Az állatok közreműködése úgy válna teljessé, hogy a csótányokat felszerelnék egy távirányítású szerkentyűvel, ami a távirányítót forgató ember kívánsága szerint nyomást gyakorolna a parányi élőlény megfelelő lábaira, ezáltal megfosztva a csótányt a szabad irányválasztástól. (És hol van ilyenkor a greenpeace? =) ) Bár a csótányok is (mint a legtöbb rovar) "csak" 6 hónapig képesek élni, de ezalatt az idő alatt azonban a kondijukra nincs kifogás, hiszen apró termetükhöz képest igazán kitartóak, közel fél órán keresztül képesek futni egyfolytában, s bár nem mint a hangyák, de ők is képesek testtömegük többszörösét cipelni, így remek túrázók is az egyenletlen terepviszonyokat tekintve és hatékonyak a felderítésben.

Korábban volt (nem is egy) példa már arra, hogy állatokkal végeztettek felderítéseket tudományos megfigyelés céljából. A legérdekesebb talán mégis mind közül a méhekre szerelt mikrocsipes megoldás, aminek jelzését lekövetve, majd a méhek táncából és egy külön kis szerkentyű segítségével be tudják határolni a tudósok a méhek által meglátogatott rádióaktív területeket.

Az ötlet jó, a megvalósítás minden bizonnyal költséges, így aki a jövőben netalántán esetleg egy fura szerkentyűvel ellátott undormányra akad egy réten, az gondolja meg háromszor is, mielőtt végül mosolyogva rátaposna egy ilyen élőlényre! =)

Forrás:
http://index.hu/tech/2010/02/18/taviranyitasu_csotany_a_nuklearis_katasztrofa_ellen/